Már elég egy halvány jele annak, hogy állapotos vagy, azonnal jön is a kérdés, kisfiút vagy kislányt hordasz a szíved alatt. Ilyenkor persze ha már tudod, büszkén közlöd az orvos által közölt tényt, és Te és a rokonság is lázas névkutatásba kezdsz, megveszed a rózsaszín vagy éppen kék ruhákat, kellékeket és várod a kis jövevényt.
De mi történik, ha mellé trafál az ultrahang, ha félrenézi az orvos? Érdekes, vicces és elgondolkodtató sztorikat olvashatsz most a nemek harcáról.
Éva 34 évesen várta az első gyermekét, Larát, aki most kétéves, és Levente.
- Negyedik hónaptól kezdve már biztosak voltunk abban, hogy kislányt várunk. Az örömünk határtalan volt. Én el sem tudtam volna képzelni mást, mint kislányt. Persze az a legfontosabb, hogy egészségesen szülessen, de kislány korom óta abban a tudatban éltem, hogy ha nekem gyermekem lesz, kislány lesz. Így amikor megtudtuk a férjemmel, hogy gyermeket várunk, majd később azt, hogy kislány lesz, madarat lehetett volna velem fogatni. Jött a babaszoba színének kiválasztása, aminél nagyon vigyáztunk, hogy harmonikus legyen, de lányos. Így lett a babaszoba fala halvány lila, a babaszoba bútor hófehér, apró lilás intarziákkal, a szőnyeg szintén fehér, enyhe, lilás vonalakkal. Egyszóval minden csajos. A tipegők, kisingek, játékok, sőt, a cumisüveg választásakor is ügyeltünk arra, hogy lányos színű legyen.
A terhességem egyetlen pillanatában sem volt kérdéses a tévedés, így iszonyatosan büszkén és boldogan vártuk Larát. A szülés állítólag könnyű volt, nekem örökkévalóságnak tűnt.
Így lehet, hogy első pillanatban fel sem fogtam, amikor az orvos közölte, egészséges, 3 kilós kisfiú. Rám tették a kicsit, én pedig boldogan ismételgettem a nevét: Lara, kicsi Lara. Na ekkor jött a döbbent csend, a szülésznő odajött a fejem mellé, rám nézett és közölte, ki kellene találni egy másik nevet, mert egy kisfiút Lara néven szólítani nem épp a boldogság kulcsa. Azt gondolom sokkot kaphattam, mert nem tudtam abbahagyni a nevetést. Olyan iszonyatos erővel tört fel belőlem a röhögés, hogy elvették tőlem a kicsit, meg ne ijedjen.
A férjemmel előre megbeszéltük, ne legyen apás szülés, várjon kint nyugodtan, de két könnyes röhögős roham között a férjemet követeltem, hogy öltözzön be, és jöjjön be hozzám, mert ezt sürgősen meg kell beszélnünk. Na nem a kicsit, hiszen azonnal szerelmes lettem belé, de a nevet, a cumisüveget, a fal színét és minden mást is. Így szegény férjem bejött a szülőszobára, még a zöld maszk alatt is láttam mennyire fehér az egész ember, és közöltem vele, azonnal nevet kell találnunk, hiszen fiú nevünk nem volt. Ahogy a férjem meghallotta, hogy kisfiúnk lett, sírva fakadt, és csak ennyit mondott, végig ezért imádkozott. Bevallotta ő titokban kisfiút szeretett volna, de látva a kislányok iránti rajongásomat, nem akart erről szólni. Abban a pillanatban értettem meg, mennyire mindegy, kislány vagy kisfiú, a lényeg ez a pillanat. Az, hogy velem van a férjem, egészséges a gyermekünk, akinek még továbbra sincs neve. Így aztán ott a szülőszobán megtörtént a férjem nevének továbbörökítése, és Levente lett a fiúnk is.
Természetesen elmaradt a tejfakasztó buli, helyette a barátokkal elkezdődött a fal átfestése, a kiságy visszacserélése, kisfiús színű ruhácskák megvétele és lett kék színű cumisüveg is. Én az interneten követtem végig a nagy átalakítást, és mit ne mondjak, egy csodaszép babaszoba várt minket itthon. Megjegyzem volt már benne kistraktor, két doboz autós legó, kisvasút és minden más, nélkülözhetetlen kisfiús kellék.
Imádom minden pillanatát a kisfiús anyai létnek. Most ismét állapotos vagyok, az ultrahang szerint kislány várok. Amikor az orvos ezt közölte, természetesen mind a ketten nevettünk a férjemmel, és valóban igaz, mindegy milyen, csak egészséges legyen.
