Melyik anya ne szeretne legalább 5 percet csendben, nyugalomban eltölteni? Nincs ilyen. Amikor csend van, amikor az ebédhez valót egy huzamban előkészítheti, vagy a pár perces nagy csendben végre egyedül és zavartalanul mehet a mosdóba anélkül, hogy felolvasó estet kellene tartania a kicsinek. De megtanultuk, a bűvös 5 percnek ára van. Hatalmas.
Anyák történeteit olvashatjátok, az 5 perces nyugalom „megrázó” következményiről.
Liza a másfél éves kislányát, Mirát hagyta egyedül a szobában öt percre.
- Mindig elmondom neki, hogy miért hagyom magára pár percre. Általában hatalmas visítás a vége, legyek mellette, vagy jön velem, vagy egész egyszerűen csak visít, indok nélkül. Így már gyanús is lett számomra, hogy egykedvűen bólintott, elengedve engem a konyhába, hogy elkészítsem az ebédjét. Mire véget ért az előkészület, ami nem volt több 10 percnél, a szobába beérve azt hittem, nem ismerek a szobára. A popsikenőccsel lett bekenve a televízió, a kanapé, a szoba. Előtte vásároltam 5 doboz kenőcsöt, akciós áron. Mondanom sem kell, mindenhez kárpittisztítót kellett hívni, a televíziót pedig egy hétig törölgettem, mire tisztának láttam. A kérdésre, hogy miért kellett ezt tennie, az volt a válasz, ne fájjon a fenekük.
A spenót egészséges, és jól mutat a falon. Ezt minden szülő tapasztalta már. Hiszen mindegy mennyire próbálunk körültekintőek lenni, a gyermek kiköpi, felkapja a tányért, és messzire dobja, vagy egész egyszerűen csak a földön landol. Mert a spenót egészséges, a színe pedig zöld. Nagyon zöld.
De a gyermeki kreativitás persze kimeríthetetlen akkor is, ha rajzolni, festeni kell. Sok esetben mindez addig működik szépen, rendben, amíg a szülő ott van, majd elszabadul a pokol. És nem, nem lehet elégszer elmondani, hogy csak a papír alkalmas arra, hogy fessünk, rajzoljunk, és hiába a lemosható fal, vagy a krétafesték, mert számtalan esetben tudjuk és látjuk, hogy a szőgyeg, a fal, vagy a tesó arca mindennél értékesebb felületnek bizonyul.
Egy dolog bizonyos. Ne felejtsük el, hogy ezek a pillanatok elmúlnak, és évek múltán majd mosolyogva emlékszünk ezekre a pillanatokra. Nevetve meséljük majd ezeket a perceket, így most sem érdemes túl nagy hangsúlyt fektetni rá. Hiszen a gyermek kreatív, és számtalan esetben csak a határait feszegeti. Így ha kézlegyintéssel nem is tudjuk elintézni a katasztrófát, próbáljuk meg elővenni a humort elménk legmélyebb zugából, és kezeljük helyén az ügyet.
Ehhez viszont sok sikert, kitartást, humort kívánunk: A Todi gyerekbútor
